beljebb beljebbott vár a csendbenegy szálmagában fehér sálkaszálnyakában még a télszitálaz ablakba ékelődvea tájtágul és eltűnik haujjadhozzányomod...
'ejjel a kertben éjjel a kertben- a 80-as évek kordbársony éjszakáibólujjhegyek kopognakvastag üvegtáblákon- ismered: gyermekkorodból szól ez a hang -úgy kopognak ahogycsak sötét éjszakákon lehetmögöttük valahola száraz fűcsomók közöttkettétörik a szélhajtóműve a félelemés csak úgy kőröza cseresznyefákkörül végtelenrothadó levelek köztmotoznak a kutyaszartgörgető sünökén pedig meglapulokcsendben a takar
anyatok anyátoka körtét két kezébe fogta,így csinált fényt a várbankönyveken, elmolyosodottpergameneken rejtőzött tudásahangtalanul simul a talpaa fáhozanyátok volt, s mint ilyenpuha nyúlványok végtagjai.ezeket használta atulajdonképpeni létezéshezcsobbanás nélkül hullanakkezei a vízbeha mozgott is csak mintegy vektor, lépcsőkönfel és le végtelenszárnyai egyenlő szárúháromszögeklassan megtörte lelkét avízszintes vil&
Sta.sh
